A vállalkozások három törvénye?

Szolgálati közlemény: készül egy e-book a Google Analytics használatáról. Ehhez kapcsolódóan csütörtökig teheti fel a kérdéseit Analytics témában, ráadásul nyerhet egy e-bookot is!

Itt kérdezzen: Google Analytics kérdések

édes
istenem.

Azért a későbbi folytatásokban kiderült, hogy van ám a robotikának egy nulladik törvénye is, ami az asimovi világban okozott némi gebasszokat.

:)

Mi a Te nulladik törvényed?

moe: mit jelentsen ez az édes istenem?

Merras: az előző bejegyzés kommentjeiben is felmerült már a 0. törvény. :) A vázolt "céges" verzióban a 0. törvényt hasonlóan tudnám értelmezni, mint ami a könyekben is van. E szerint az összgazdasági érdekeket a saját egyéni céges érdekeim fölé kellene helyeznem. (Azért nem hiszem, hogy sok olyan cég van, aki így viselkedik... mert a látszólag társadalmi célú tevékenységek mögött is - legtöbbször - üzleti érdekek állnak. Pl. adományozás, stb.)

Melyik törvény erősebb?

Ha később is az ügyfél szemébe akarok nézni, lemondanék az azonnali pénzről, lehet, hogy egy életfogytig tartó ügyfelet nyernék, ami hosszú távon több, mint az azonnali sok pénz.

Sziasztok!
Úgy vélem az ügyfél kívánsága szent. Ha valamit akar és a korrekt tájákoztatás után is ragaszkodik hozzá függetlenül attól, hogy az esetleg nem optimális megoldás, akkor azt kell csinálni amit kér. Sok év tapasztalata alapján úgy vélem, hogy az ember ne képzelje magát megváltónak. ...No meg nem is mindig célszerű az ügyféllel vitázni. Érezni kell a helyzet ada lehetőségeket. Ha olyan az ügyfél, hogy hajlandó a változtatásra, nyitott, rugalmas, akkor jobb eredményt lehet elérni. Ha görcsösen ragaszkodunk a saját verziónkhoz olyan szituációban ahol ebben nem partner a másik, akkor azzal biztosan elveszítjük. Ő pedig egy másik kivitelezőnél rendeli meg azt amit elképzelt.

És bármilyen meglepő a nulladik törvény mondanivalója több esetben bizonyítást nyert. Pl. egy amerikai egyetemi tanulmány foglalkozott a Google és az Enron összehasonlításával. (Aki nem tudná az Enron az egyik legnagyobb amerikai vállalat volt amíg kártyavárként össze nem omlott nem is olyan rég.) A tanulmány azt elemezte, hogy az egyéni érdekek alapján vezetett Enron klikesedett, egymással versengő és ezért információt visszatartó csoportokra szakadt. Sok párhuzamosság volt a tevékenységek között ami felesleges költségeket generált. Ezt állította párhuzamba a Goolge nyitott lazább szervezetével ami egyenlőre igen sikeresnek mutatkozik.
De több más tanulmány is elemzgette ezt a témát az elmúlt 15-20 évben. Tehát Asimov ismét előre látott anno.

...

Az is bizonyított több esetben, hogy a versengés csak egy bizonyos szintig vezet jobb eredményre. Utána az együttműködés sikeresebb stratégia. (Lásd árverseny, melyben gyakorlatilag minden résztvevő veszít. A kivitelező nem termel hasznot így nem marad életképes. A megrendelő aki nem azt kapja amit vár, vagy nem olyan minőségben. Így sok esetben évekig kénytelen együtt élni ennek kellemetlenségeivel.)

Legvégül illik elmondani, hogy a KORREKT tájékoztatás a lényeg akkor, ha az ügyfél ragaszkodik egy helytelen elgondoláshoz. Ha ettől nem változtat az elgondoláson akkor a következő dologok lehetnek:
1. Nem volt meggyőző az érvelés.
2. Van magasabb szempont amit mi nem tudunk.
3. Nem nyitott az ügyfél.
Szerintem az első eset kivételével nincs mit görcsölni az ügyön. Eldönthetjük, hogy akarunk-e üzletelni az ügyféllel vagy sem. -Valakivel biztos fog mert elindított egy folyamatot. A kérdés, hogy ki lesz az.

...

(Tapasztalat: Több cégnél javasoltam azt, hogy elemezzék a rendkívüli eseteket. Pl. egy server leállást, adatvesztést, áramszolgáltatás kiesést, stb. Olyan mértékű elzárkózás van ettől, hogy az szinte kimondhatatlan. Egyszerűen nem látják be az emberek -vezetők és beosztottak egyaránt-, hogy nem azért kell megtudni egy hiba okát, hogy aztán jól megfenyíthessük a vétkest, hanem azért, mert így lehet intézkedéseket hozni azért, hogy ez legközelebb ne fordulhasson elő. Így aztán sorra ismétli a történelem önmagát.)

Ez igaz a megrendelések esetén is. A nyitotság, a lényeglátás hiánya akadályozza sok esetben a hatékony megoldások elérését.

Végül a korrekt tájékoztatás végett meg kell említenem, hogy sok ügyfél van aki nem veszi jónéven, ha az elképzelését felülírja egy "kivitelező".
Nem egy esetben az addigi kapcsolat is megszakadt az ügyféllel amiatt, mert egy elképzelését nem tartottam jónak és mást javasoltam helyette.
Persze akad olyan is aki átgondolja a dolgot és módosít az igényen.
De akadt olyan is aki mással megcsináltatta a helytelen megoldást -nem titkoltan elmondta, hogy drágállta és túl profinak/komplikáltnak tartotta a javasoltakat-, majd fél év múlva felhívott, hogy rendbe kéne tenni a rendszerét. --De ez azért ritka mint a fehér holló.

Tehát erre a kérdésre nincs egyértelmű válasz. A helyzet adja, hogy mit lehet kihozni belőle.
Szerintem minden egyéb az OSI modell tizedik (vallás) rétegéhez tartozik.

Üdv:
I.

István (6), utólagos engedelmeddel kivettem a hozzászólásodból két részt, amik kicsit politikai töltetűek voltak, ill. egyáltalán nem tartoztak a témához. No meg így, picit rövidebben, van rá esély, hogy rajtam kívül más is végigolvassa...

Úgy vélem az ügyfél kívánsága szent. ... Sok év tapasztalata alapján úgy vélem, hogy az ember ne képzelje magát megváltónak. ... Ha görcsösen ragaszkodunk a saját verziónkhoz, ... akkor azzal biztosan elveszítjük.

Én viszont úgy érzem, hogy meg szeretném válogatni, hogy kikkel akarunk együtt dolgozni. Nem szeretnék olyan munkákban részt venni, amiket nem szívesen csinálunk, illetve amikhez nem szívesen adnám a nevünket. Szerencsére van elég munkánk ahhoz, hogy ne legyen "muszáj" az ilyenekbe belemenni. A számomra rossz ügyfeleket szívesen átengedem más cégnek. :)

Végül a korrekt tájékoztatás végett meg kell említenem, hogy sok ügyfél van aki nem veszi jónéven, ha az elképzelését felülírja egy "kivitelező".

Hohó, itt van a lényeg elásva! Mi nem "kivitelezők" vagyunk, van abból elég a piacon. Ez abszolút nem nagyképűség, csak amit mi csinálunk az sokkal inkább tanácsadói jellegű munka, aminek a végén persze legtöbbször ott a kivitelezés is.

Elég sok olyan cég van (szerencsére), ahol tudják, hogy nem attól lesz több bevétel, ha a főnök elképzel valamit az íróasztalánál és azt valakivel "legyártatja", hanem ha egy hozzáértő, tapasztalt partner - jó esetben a céggel közösen - tervezi meg a stratégiát és a konkrét megoldásokat is.

És bármilyen meglepő a nulladik törvény mondanivalója több esetben bizonyítást nyert. ... A tanulmány azt elemezte, hogy az egyéni érdekek alapján vezetett Enron klikesedett, egymással versengő és ezért információt visszatartó csoportokra szakadt.

Te itt a cégen belül értelmezted a 0. törvényt (tehát egyénnek a dolgozót tekinted), én viszont "cég szinten" beszéltem róla (tehát az egyén a cég). Ebben a verzióban tényleg jogos az észrevételed, de a bejegyzés vonatkozásában továbbra is azt gondolom, hogy nem igazán van létjogosultsága a 0. törvénynek.

(A 0. törvényről az előző bejegyzés kommentek részében esett szó, ha valakit érdekel.)

Kedves Kristóf!

Abban igazad van, hogy az ember azt vállal el, amit akar.
Jó eset ha nem vagy rákényszerülve arra, hogy elveiddel ellentétes (vagy azzal nem egyező) munkát elvállalj.
Jellemzően ezzel én is így vagyok. Van egy általam meghúzott szint ami alatt nem foglalkozom az üggyel. De a mondanivalóm lényege, hogy a megrendelő a munkát akkor is elkészítteti ha az elképzelése nem helyes. Csak nem velünk. -Tehát ezt a "ragaszkodunk elveinkhez" dolgot csak az játszhatja a való életben aki rendelkezik megfelelő megrendelés állománnyal, tartalékkal. - A legtöbb vállakozó nem ilyen.
De persze visszakérdezhetek: Ha én ragaszkodok egy elvhez ami szerint lesznek munkák melyek a cégem helyett mást fognak gazdagítani, mennyivel vagyok különb annál, aki egy általunk helytelennek tartott megoldást szeretne megvalósíttatni. Mert ha ezt mi végezzük a lehetőségekhez képest igényesen, és az ügyfél később mégiscsak rájön arra, hogy helytelen a megoldás amit választott, akkor már könnyebben tudjuk a helyes útra terelni, mint az, aki eleve igénytelen, agyatlan módon megoldotta az eredeti elképzelést.
Nekem volt ilyen élményem.

Az ilyen elvekhez való betű szerinti ragaszkodás szerintem inkább a hit témakörébe sorolható és nem a racionális, megfontolt döntések közé. Az élet ennél sokszínűbb, változatosabb, sokkal több paramétert tartalmaz annál, mintsem ezt egy 4, 10, 12 vagy 100 pontos szabályrendszerbe le lehessen írni.

Arra is tudok saját példát mondani, hogy egyetlen vezető csere az addig jól működő kapcsolatunkat képes volt tönkretenni, mert az ember a legalapvetőbb gazdasági képességekkel, józan paraszti ésszel nem volt megáldva.
Tehát még jól működő cégnél is előfordulnak helytelen döntések, melyek kihathatnak az együttműködésre. Ha ilyen helyzetben az ember ragaszkodik az elveihez, ezt az ügyfelet elvesztem.
Rugalmasan kezeltem a helyzetet. Én még partnere vagyok az ügyfélnek, az adott személy nem anyira.
Ha ebből hitvitát csinálok "no azt pedig nem vállalom mert megítélésem szerint marhaság", akkor az nekem sem jó, és az ügyfélnek sem. Most nem egy esetben hivatkozom a megbeszélések során régebbi levelekre: Leírtam anno, nem lesz jó. Megcsináltattátok -velünk vagy másokkal- és mi lett? Nem lett jó.
Mi történt később? Növekedett a hitelem, jobban bíznak bennem.


Az egyén, vállalat, vagy csoport érdeket pedig mi sem példázza jobban, mint a politikai eset amit leírtam. Hiszen itt egy ország szintjén látható a módszer (kultúráltság, műveltség, hozzá állás -nevezhetjük bárminek) különbsége. Üzbég és Fülöp szigeteki példát nem tudok, és valószínűleg azt nem értené senki az itt lévők közűl.
És bocsáss meg. Az, hogy erről nem lehet tényszerűen írni egy ilyen jellegű blogban és témában ismét azt mutatja, mennyire nincs ennek kultúrája kis hazánkban. Mert úgy vélem semmi olyat nem írtam ami tényekkel (pl élő TV felvételekkel) ne lenne alátámasztva.
Miért? Mert az emberek zöme nem képes a másik szemszögéből szemlélni a történéseket, vitákat. Nem akar és talán nem is képes arra, hogy más látószögből szemléljen valamit. Beleértve sokdiploás, értelmes, magas rangú vezetőke is. -Miért is lenne ez más témában, más szinten másként?

Talán Japán példáját lehetne felhozni kicsit erőltetve és nem tökéletes példának -hogy ne legyen Magyar politikai vonzata- ahol kvázi tervgazdálkodás van. A vállalatok ugyan versengenek egymással, de az ország -Japán- érdeke magasabb. Tehát ha jön egy új technológia, fejlesztés akkor azt a cégek bemutatják. Viszont ha nincs külső országbeli vetélytárs, akkor a "találmányt" parkoló pályára teszik egészen addig, míg meg nem jelenik a külső konkurrens. Ekkor a közben is fejlesztett, frissített terméket hónapokon belül piacra dobják. (Lásd pl.: DAT technológia mely alapja a mai archiváló eszközöknek.)
Márpedig ez egy országos szintű példa ahol a csoport sikere jól látható, hiszen japán nem 10 millió lakossal rendelkezik.

A szavakon szerintem nem érdemes lovagolni. Kivitelező az, aki egy tevékenységet elvállal, melyhez a megbízó nem rendelkezik tudással, kapacitással vagy más okból nem akar ezzel foglalkozni. Hogy e kapcsolat parancsuralmi vagy "partneri", az a kapcsolat minőségére utal.
Persze kivitelezőből sok idő és jól végzett, sikeres munka után valóban partnerré válhat az ember.
Az én hitem, hogy partner soha nem lesz elsőre az ember ilyen szituációkban. Azért tenni kell, azt ki kell érdemelni. A partnerek jellemzően egyenrangú felek. Ez pedig első kapcsolat esetén ritka dolog. (Függetlenül attól, hogy a megbízó vagy a megbízott fél a nagyobb méretű-e.)

Ha ilyen egyszerű szabályokkal le lehetne fedni az életet, társadalmat, akkor szégyen az emberiségre, hogy ezt eddigi léte során nem tette meg.
Ha pedig nem lehet, akkor ezeket a szabályokat legfeljebb iránymutatásként lehet használni. Mutatnak egy célt, de hogy a célt elérjük, időnként meg kell kerülnünk az elénk tornyosuló akadályokat. Ha túlságosan is ragaszkodunk egy szabályhoz olyanok leszünk mint a légy az ablaküveg előtt. Mi hozzá képest nagyhatalmú lények teljesen jól látjuk: Bármeddig erölködik azon önerőből soha nem fog átjutni. Hacsak... nem képes a szabálytól -ebben az esetben elég jelentősen- eltérni.

Elnézést, hogy megint ilyen hosszú lettem.
Üdv:
István